A humánetológia esetében állt elő az a különleges helyzet, hogy legalább két másik tudományterület (a szociobiológia és az evolúciós pszichológia) is a magáénak vallja ezt a területet. Ha azonban az etológia megjelenését és megerősödését a 1920-30-as évekre tesszük, akkor ennek folyománya, hogy a humánetológia, elsősorban Konrad Lorenz és tanítványai révén már a 1950-60-as években önálló kutatási területként jelent meg. Csak jóval később jött létre a szociobiológia a 1970-es években és csak ezt követte a ma olyan divatos evolúciós pszichológia. Igaz ugyan, hogy mint más fajok esetében is a humánetológia története is alapos viselkedés-megfigyelésekkel és leírással kezdődött, de a tinbergeni felvetések nyomán a kutatás felölelte az evolúciós, ökológiai illetve a mechanisztikus kérdéseket is.
A szociobiológia nevéből eredendően a szociális viselkedésformák evolúciós előnyeivel foglalkozik. A humánetológiával és az evolúciós pszichológiával szemben sohasem kizárólag az emberrel foglalkozott, hanem vizsgálódásának tárgyát mindenféle, összetett szociális viselkedésformákat mutató faj jelentette. Legnagyobb sikereit éppen a szociális rovarok kutatásában érte el. A legnagyobb vitákat azonban az a törekvés váltotta ki, hogy a szociális viselkedés mögött feltételezett erős genetikai meghatározottságot az ember esetében is érvényesnek tekintette. Sokak számára problémát jelentett, hogy amennyiben a szociális viselkedésünk mögött gének állnak, akkor ez jelentősen korlátozza az ember lehetőségeit viselkedésének megváltoztatására. Ma már nem sokan képviselnek szélsőséges álláspontot a genetikai meghatározottság kérdésében, amihez az is hozzájárult, hogy lényeges mértékben megváltozott a gének működéséről és hatásairól való elképzelésünk.
Magyar nyelvű irodalom: Barash (1980) Szociobiológia és viselkedés. Natura Budapest)
Az alapítók Leda Cosmides és John Tooby szerint az evolúciós pszichológia célja, hogy az emberi elme működését evolúciós okokkal magyarázza. Elképzelésük lényege, hogy a mai ember viselkedési, illetve az ezek mögött lévő neurális mechanizmusai egy folyamatos szelekciós folyamat következtében jöttek létre, illetve alakultak át. Fontos további feltételezés, hogy a mai emberre már csak kismértékű szelekció hat, tehát viselkedési jellegeink illetve kognitív képességeink lényegében egy sokkal korábbi, és a maitól lényeges mértékben eltérő környezetben szelektálódtak. A mai evolúciós pszichológia beépítette a szociobiológia számos újítását is az ember viselkedésének értelmezésébe. Ennek eredményeképpen a hagyományosan közvetlen okok operáló pszichológiát kiegészítve megszületett az evolúciós illetve funkcionális (közvetett okok) magyarázatokat is kereső modern pszichológia, amely lényegében megfeleltethető a tinbergeni alapokon álló humánetológiának, még akkor is, ha vannak hangsúlybeli eltérések.
Magyar nyelvű irodalom: Bereczkei T (2004) Evolúciós pszichológia
Jelentőségénél sokkal kisebb figyelmet kapott ez a megközelítés, amely a kultúra evolúciójának vizsgálatába igyekszik evolúciós szempontokat vinni. A tudomány terület 1970-ben Otto König kutatási nyomán indult, aki a kulturális viselkedési formák közötti kapcsolatot, a környezeti hatások szerepét igyekezett feltárni, továbbá párhuzamot vont a biológiai értelemben lényeges fenotipikus tulajdonságok (pl. szemek elkerülése) illetve bizonyos kulturális viselkedés egyes elemei között (pl. szemmotívum használata).
Irodalom: Koenig, O. (1975) Urmotiv Auge. Neuentdeckte Grundzüge menschlichen Verhaltens, München.